A délután további részét egyedül töltöttem, leginkább gépezéssel, de azért egy kis olvasás is belefért. A szüleim éppen Nápolyban ünnepelték a házassági évfordulójukat, a bátyám pedig ugye, bulizott, úgyhogy nem zavart senki. Éjféltájban azonban, amikor éppen South Parkot néztem, egyszercsak hallottam, ahogy megfordul a kulcs a zárban. Aha, szóval hazajött. Kikapcsoltam a tévét, és elindultam az ajtó felé, hogy leordíthassam a fejét, amiért csak úgy beengedte a haverját a házunkba, de egészen más látvány fogadott, mint amire számítottam. Aiden szemébe húzott kapucnival, lehajtott fejjel igyekezett a szobájába. Minden egyes lépést úgy tett meg, mintha fájna neki valami. A haragom egy pillanat alatt elpárolgott, és aggodalom vette át a helyét. Már éppen becsapta volna maga mögött a szobaajtót, amikor megragadtam a karját.
- Aiden...?
Rám nézzett. A szeme ki volt vörösödve, a szája remegett, mintha bármelyik pillanatban elsírhatná magát.
- Mi történt?
Nem szólt semmit, csak lerogyott az ágyára. Lehet, hogy jobban örült volna, ha magára hagyom, de egyszerűen nem voltam rá képes.Csak némán néztem. Remegett, de nem sírt.
- Mi történt?
- I...Iris... - nyögte ki.
Iris a barátnője. Éveken át titokban szerelmes volt belé, névtelen üzeneteket küldözgetett neki, és észrevétlenül egyengette a lány útját. Amikor két hónappal ezelőtt végül összeszedte a bátorságát, és randira hívta, Iris igent mondott, és azóta is együtt vannak. A bátyám sohasem volt még olyan boldog, mint ebben a két hónapban. Most pedig itt ült, összetörve, és a barátnője nevét ismételgette.
- Mi van Irissel?
Aiden eddig kétségbeesett arca hirtelen elsötétült.
- Chris.... Az a rohadt szemét...!
- Próbálj megnyugodni, és mondd el, hogy mi történt!
Kivételesen hallgatott rám. Amikor egy kicsit enyhült a zihálása, belekezdett.
- Rettenetesen sokan voltak. Meleg volt és alig kaptam levegőt. Egy olyan fél óráig bírtam, de aztán ki kellett mennem levegőzni egyet. És mire visszaértem... - Az arca eltorzult. - Mire visszaértem, Iris annak a rohadéknak a karjában hempergett! Chrisében! Azt hittem, hogy ő a legjobb barátom! Elvette tőlem a lányt, akit szeretek, és az egészre csak annyit tudott mondani, hogy azt hitte, már leléptem! Meg, hogy amit nem tudok, az nem fáj! Hát, most már tudom, és kurvára fáj!!!
Nem tudta tovább visszatartani, ömlöttek a szeméből a könnyek.
- Hogy tehették ezt velem...? MIT TETTEM, HOGY EZT ÉRDEMLEM?!
Bár úgy látszott, nem igazán döntötte el, hogy sírjon vagy őrjöngjön, átöleltem, és hagytam, hogy rám zúdítsa minden dühét és bánatát. Közben iszonyatos gyűlölet öntött el az iránt a két ember iránt, akik az én boldog, mosolygós bátyámat egy csapásra egy dühös, csalódott, és végtelenül szomorú valakivé változtatták. Christ egyébként sem kedveltem, folyton belevitte Aident a rosszba, és idegesítően nyomult rám (mint mindenki másra, aki él és mozog) de Iris... olyan kedves és vidám lány volt! Sohasem gondoltam volna, hogy képes lenne ilyesmire.
Aiden közben lassan megnyugodott. A remegése abbamaradt, és normális tempóban vette a levegőt. Kibontakozott a ölelésemből, és hálásan nézett rám.
- Köszönöm Zo!
- Ugyan már! Kell pár gigányi depizős zene?
- Az jó lenne - mosolyodott el halványan.
Fogmosás közben elgondolkodtam ezen az egészen. Mi visz rá valakit, hogy olyat tegyen, amivel bánt egy hozzá közel álló embert? És ha már megtörtént, nem lett volna tisztább, ha nem titkolóznak, hanem rögtön az elején bevallják? Úgy Aidennek is kevésbé lenne fájdalmas elfogadni. Na, most már mindegy - gondoltam, miközben öblögettem. Megtöröltem a számat, és a szobám felé indultam. A bátyám szobájából kiszűrődött a szomorú rockballada, amit hallgatott. Hosszú időbe fog telni amíg feldolgozza, ami történt. Sóhajtottam, és éppen becsuktam volna magam mögött az ajtót, amikor megláttam valamit az ebédlőasztalon. Közelebb mentem, és a kezembe vettem. Egy vékony, szürkéskék sál - szerűség volt. Láttam már valahol... Hát persze, ez Arminé! Az a hülye annyira otthonosan érezte magát itt, hogy még le is vetkőzött! Persze, itt felejtette. Már csak ez hiányzott. Hogy a fenébe juttassam vissza neki?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése